2011 elején Maczelka Márk barátommal együtt egy új projektbe kezdtünk. Abban az időben külpolitikai újságíróként dolgoztam a Kitekintőben, Márknak pedig egy saját videós produkciós cége volt. Én átéltem Csernobilt gyerekkoromban, Márk gyerekkorában megszállottja volt a témának. Az volt az álmunk, hogy magyar olvasók – és nézők – elé hozzuk Csernobil történetét. Nem a robbanás és a nukleáris katasztrófa történetét, hanem a Csernobil utóéletéről és a túlélésről szóló történetet. Abban az időben Magyarországon talán nem sokan tudták, hogy a Csernobili Atomerőmű még egészen 2000-ig szinte zavartalanul működött tovább, a katasztrófa ellenére. Nem sokan tudtak arról is, hogy Pripjaty volt lakosainak – és az erőmű dolgozóinak egy teljesen új várost építettek a semmiből – Szlavutics városát.
Elutaztunk tehát a csernobili zónába, ahol néhány hetet töltöttünk, miközben filmeztünk, és interjúkat készítettünk azokkal az emberekkel, akik átélték a katasztrófát, akik a Csernobili Atomerőműben dolgoznak, vagy akik Szlavutics városában laknak. Aztán több, mint 6 hónapot töltöttünk a film elkészítésén. Közben egy cikksorozatot írtam a csernobili katasztrófáról és a katasztrófa utóéletéről, amelyek a Kitekintőn jelentek meg (sajnos miután a Kitekintő 2016-ban csődbe ment, az archívum nem elérhető).
Az elkészült filmet 2011. októberében játszották először a pécsi Uránia moziban. Ezután volt a budapesti premier a Corvin Moziba, 2011. decemberében. 2012 elején a dokumentumfilmünket Magyarország 16 városában játszották a mozikban, és nagy sikere volt, különösen azt tekintve, hogy dokumentumfilmről van szó. Később több televízió is vetítette: HírTv, MTV és DunaTv. Korlátozott példányszámban 2012-ben jelent meg dvd-n, és 2019. júniusában újra kiadták dvd forgalmazásban a legnagyobb hazai könyv- és műszaki áruházakban.
Magyar nyelven a film itt tekinthető meg:
További részletek: http://www.chernobylheritage.com